Esettanulmány

Néhány vállalkozó nyereséges büfét üzemeltetett egy komp mellett (mérsékelt nyitvatartási idővel). Egyik nyáron közvetlenül mellettük egy hasonló profilú vállalkozás nyílt meg. Annak tulajdonosai felajánlották eredeti vállalkozóinknak, hogy működjenek együtt, hasonló árakat alkalmazzanak, így nincsen köztük konkurens helyzet. Ezt a "törzsvállalkozók" nem fogadták el, hanem szinte nyereség nélkül üzemeltették a büfét. Annyira leszorították az árakat, hogy a konkurens vállalkozás azon a nyáron tönkrement.

Két oldalról vizsgálhatjuk meg a történteket:

Etikus-e az a magatartás, amivel az eredeti vállalkozó "elűzte " a konkurenciát?

Véleményem szerint a második vállalkozó számíthatott arra, hogy az első (továbbiakban "A") nem adja fel a harcot a vevőkért. Én sem hagytam volna, hogy "monopol helyzetemet" bárki is megváltoztassa. "B"-nek más módszerei is lehettek volna a fennmaradásért. Profilt válthatott volna, már eleve ás területre építi a vállalkozását, vagy még olcsóbban adja a termékeit. Neki ugyanazok az eszközök álltak rendelkezésére, mint "A"-nak, csak nem használta ki őket.

"A" viselkedése abból a szempontból volt érthető, bár nem teljesen etikus, hogy küzdött a fennmaradásért, de oly mértékben szállította le árait, hogy azt követni nagyon nagy fáradságba került volna.

 

A másik etikailag érdekes kérdés az, hogy az "A" vállalkozó házaspár kora hajnaltól késő estig tartó munkára "ítélte magát".

Szerintem attól a pillanattól kezdve, hogy visszautasították a felkínált kompromisszumot világossá vált, hogy ez számukra milyen következményekkel jár. Az is várható volt, hogy "B" vállalkozónk nem sokáig bírja ezt a harcot. Így én nem tartom erkölcsileg elítélendőnek, hogy a házaspár éjjelét- nappalát az üzlet és ezáltal az életszínvonaluk fenntartására fordította. Az is biztos, hogy ezt a döntést nem a házaspár egyik tagja hozta meg a másik véleményének kikérése nélkül (ez feltétlenül etikátlan lett volna ), hanem ketten állapodta meg ebben a kérdésben. Arra viszont már nem biztos, hogy gondoltak, hogy ez csak rövidtávon jelenthet megoldást, hosszútávon semmiféleképpen sem. Ekkor már az egészségük szenvedne komoly károkat. Az viszont valószínű, hogy a tönkrement "B" vállalkozó helyére egy másik kerül. Itt ismételten elkezdődhet a harc, megismétlődhet az előbbi szituáció. Ha a családnak lenne pénze, helyükben megvenném a szomszéd boltot is (ha az előző nyár tapasztalatai alapján a forgalom összesen látványos mértékben növekedett) és így jobban tudnám szabályozni a nyitva tartást és mindemellett nem kellene félnem a konkurenciától.