• Mo.: 18. sz. 3. harmada
• képviselő társadalmi réteg: uralkodó osztály tagjai
• magyar felvilágosodás hívei magyar nyelv művelését sürgetik
• Pázmány Péter egyetemet, Kelemen László színjátszó társulatot alapít
• első szépirodalmi folyóiratok: Magyar Museum, Orpheus, Uránia

• magyar felvilágosodás legnagyobb lírikusa, legsokoldalúbb költőegyénisége
• szül 1773. Debrecen (ország egyik legerősebb kisugárzású szellemi központja)
• gimnáziumban tanít, de új, furcsa módszerei miatt kizárják
• 1797: Vajda Julianna (Lilla) képében találkozik a nagy szerelemmel. Lilla beleegyezik a házasságba, de szülei máshoz adják
• csurgói gimnázium ideiglenes tanára
• öröklött tüdőbetegség ® 1805. jan. Debrecen: meghal.

• ld. témák-formák gazdagsága bev.!

• elbúcsúzik benne attól, ami életét tartalmassá tette: jókedv, remény, szerelmek, költészet
• érzelmi-gondolati tartalom ® ¬ külső forma (teljes lemondás, reménytelenség, halálvágy ® ¬ rokokó könnyedségét megőrző forma)

• ritmus: trochaikus lejtésű
• keresztrímek 4 soronként váltják egymást

átgondolt szerkezet: 1., 4. vsz. tartalmi és érzelmi párhuzam (egyfajta keret); közbezárt 2. és 3. vsz. ® hangulati ellentét, éles kontraszt

• költő elvont fogalomhoz fordul, megszemélyesített Reményt szólaltatja meg
• nem alakul ki párbeszéd költő + Remény közt ® a vers fájdalmas monológ

• megszólítja és bemutatja a Reményt: nem Isten, hanem földiek teremtette csalfa és vak elomló tünemény
• hatalommal rendelkezik boldogtalanok felett: szép szavakkal hitegeti őket
• a kiábrándult lélek (Csokonai) már reménykedni sem akar

• rokokó képpel kezd: tavaszi virágoskert kibomló pompájával jellemzi életének bizakodó, reményekkel teli korszakát: költői terveinek magvalósulása, viszonzott szerelem

• előző képsort visszájára fordítja
• álmai összeomlása » kert téli pusztulása
• szerelem kárpótolhatta volna művészi kudarcaiért
• hangszimbolikával is kiemeli az érzelmek elkomorodását (több mély hang)

• első vsz. folytatása; reménytelenséget kiteljesíti halálvággyal - veszteségek sorozata után élete értelmetlen lett
• utolsó sorok: emberi világ kiüresedése; Csokonai világtól való elidegenedése
• ezután szívbe markoló búcsú mindattól, ami életét tartalmassá tette

• vers mégsem kétségbeesés nyomát hagyja az olvasóban
• vers szépsége, verszenéje mutatja, hogy a remekmű megszületése közben oldódott a fájdalom

• verseiben fellelhető a kor valamennyi művészeti törekvése
• barokkos hagyományból indul; magába szívja a klasszicizmus iskolás változatát, felhasználja a manierizmus bizonyos elemeit
• költészetében ott él az olasz irodalomból ellesett rokokó, az anakreóni dalok vidám életérzése
• nagy költői erővel szólaltatta meg a felvilágosodás legfőbb eszméit
• élete vége felé hangot kapott költészetében a rousseau-i szentimentalizmus panaszos hangja, magányba menekülő kiábrándultsága, halálvágya is.

• debreceni kollégiumban tanulja verscsinálás mesterségét
• sententia (antik költők bölcs mondásainak részletező kifejtése) és pictura (természet, tájak, emberek leírása) verstípusok vegyítéséből nő ki a 90-es évek első felének nagy filozófiai lírája, melyben bátorsággal szólalnak meg a felvilágosodás legfőbb gondolatai

• Voltaire egyházellenességét, szellemes gunyorosságát és optimista racionalizmusát visszhangozza
• egzotikus keleti nagyváros különös látnivalóinak leírása - mecsetek látványa a mohamedán vallást juttatja eszébe ® tudatlanság és szellemi nyomorúság kritikája
• vers 1. harmada: térbeli rendező elv: kívülről (tenger felől) közelít, felvillantja az utcák színes forgatagát, majd belső térbe (szultán háreme) kalauzol, végül újra szabadba jutunk
• leírás tárgya a mecsetek mérete
• időbeli szerkezeti elv: jelen, múlt, jelen, jövő
• múlt eszményített ® rousseau-i ősállapot
• vallás megjelenése az emberi társadalom megromlásának következménye
• látszólag a mohamedán vallásról beszél; valójában a keresztény vallási elvakultságot bírálja
• zárás: szárnyaló jövendölés az új világról, ahol a természet "örök törvénye" fog uralkodni, megvalósulhat a minden embert és népet egybeölelő testvériség eszméje
• hangsúlyos verselésű

• Rousseau-i gondolat: természet romlatlanságát szembeállítja az emberi társadalom romlottságával
• természeti képből kibontott filozófiai költemény
• verskezdet költői tájkép, természetleírás. Este = állatok megnyugtatója
• színhatások vizuális élménye, majd hanghatások (hangutánzó, hangfestő szavak, alliteráció), illatérzetek ® harmonikus idill képe
• költő vigasztalásért, lelki enyhülésért menekül a természetbe; kora társadalmában nem találja helyét, számkivetetten él
• sententia: keserű társadalombírálat - Rousseau gondolata: magántulajdon megjelenése szüntette meg az ősi egyenlőséget
• negatív festés múlt leírásakor: hiányokat sorol fel
• befejezés egyetlen sóhaj: csak a természet néhány szépsége marad meg a költőnek
• utolsó sorok pátosza: minden ember egyenlő
• hangsúlyos verselésű

• Csokonai számára rokokó = életigenlés
• bájos idillikus hangulat, miniatűr képek, változatos ritmika, zeneiség
• tárgyköre: epekedő, enyelgő, boldog és viszonzott szerelem

• lényege friss zeneiségében rejlik
• boldog, felhőtlen szerelmi érzést áraszt
• metaforák, finomkodó szavak ® rokokó báj
• egyszerre ütemhangsúlyos és időmértékes

3. b. A boldogság (1797)

• anakreóni dalok egyike
• hosszabb leírás és 3 soros tanulság
• boldogság pillanatának megragadásával indul; majd boldogság forrásainak felsorolása - idilli hangulat
• utolsó 3 sor: 2 költői kérdés ® érzés nyomatékosítása; idő megáll - boldogság pillanatképe megmerevedik

• elemezve!

• ua. mint a magány kérdésköre!

• 1791.: Estve jött a parancsolat = Szegény Zsuzsi a táborozáskor
• magyar parasztdalok nyelvezetét, ízlését veszi át

• Békaegérharc (1792): görög komikus eposz átköltése magyar történelmi viszonyok szerint; antik elemeket diákos és népies mozzanatokkal keveri
• Dorottya: kisszerű, nevetséges történet a hősköltemények modorában: egy vénlány házasodási kísérlete

• diákjainak írta
• életszerűek, kiváló korábrázolások
• nemesi világot alulról szemléli
• A méla Tempefői (1793
• Gerson (1795)
• Cultura (1799)
• Özvegy Karnyóné s két szeleburdiak (1799)

• Lilla elvesztése ® poétai játék helyett mélyen átérzett, megszenvedett költemények
• ódái elégiává alakulnak; klasszicista hangvételt szentimentalizmus takarja el
• magány: "világ" nyüzsgésétől való elvonulás; erkölcsi választás: jobbak, nemesebbek, érzékenyebbek vonulnak el a zajtól, bűntől

• nincs tanítás; az érzelem a lényeg
• saját keserves sorsát szembeállítja a Füreden mulatozókkal
• Ekhó istennőnek panaszkodik ® visszhang a válasz ® nincs más, akivel beszélhet
• visszhangzó jelleg: utolsó sor előző ismétlése
• tőismétlés erősíti jelentést
• szentimentalizmus stílusfordulatai őszinte és megszenvedett realitást fejeznek ki
• reményeitől megfosztott ember elpanaszolja élete kisiklását, költői pályájának zátonyra futását
• nem Lilla az egyetlen bánat - szerelmi csalódás csak utolsó csepp a pohárban, mely tudatosítja veszteségeit
• "ember és polgár": Csokonai ars poeticája; személyes vágya a teljes életre
• megbántott költő érdemeinek elismerését "boldogabb időtől" várja
• zárás: biztos hit - távoli jövő felismeri benne előfutárát

• közvetlen háttér: mély válság: tönkrement szerelem (Lilla máshoz ment feleségül); bizonytalan élethelyzet (ideiglenes tanári állás)
• kérelemmel fordul megszemélyesített, istenasszonyként ábrázolt Magányhoz
• magány lakhelyének leírása (romlatlan táj elbűvölő gyönyörűségei) mély filozófiai mondanivalóval telik meg: az élet igazi értékeit, szépségeit csak a bölcsek és a poéták veszik észre
• magány áldásai: teremtő egyedüllét, költészet és bölcsesség bölcsője
• semmiből világot teremtő szellemi erő felrajzolása a későbbi romantikus életérzés megsejtése